fotó: szeretlekmagyarorszag.hu

 

A PRIDE megszüntetése csak egy tünet, itt sokkal többről van szó. Azzal, hogy a gyermekekhez fűződő alapvető jogot a többi jog elé helyezték, a kormány szinte korlátlan szabályozási felhatalmazást kapott minden téren

Az alapvető jogok rendszere három dologra, az emberi méltóság védelmére, a szabadság biztosítására és az állam hatalmának korlátozására épül. A demokratikus alkotmányok az alapjogok kiegyensúlyozását biztosítják a társadalom számára úgy, hogy azok ne írják felül egymást önkényesen. Amikor egy állam egyes jogokat elsődlegesnek nyilvánít más alapvető jogokkal szemben, azzal a saját kormánya részére nyújt jelentős mozgásteret politikai és ideológiai célok érvényesítésére.

A gyermekek védelme vitathatatlanul fontos állami feladat, ugyanakkor rendkívül szubjektíven értelmezhető téma. Mi számít a gyermek „érdekének”? Mit jelent az „erkölcsi fejlődés” védelme? Ezekre a kérdésekre nem léteznek egységes és egyértelmű jogi definíciók, így amikor a törvényhozó hatalom alá-fölérendeltséget teremt az egyenlők között, azzal a jogértelmezés feletti hatalmat is magához ragadja. Ezzel párhuzamosan megszünteti a jogalkalmazók mozgásterét is, kényszerpályára állítja a bíróságokat, a rendvédelmi szerveket és a hatóságokat, akik a törvényeknek alárendelve kell, hogy döntsenek, intézkedjenek. Sokkal veszélyesebb fegyver került a kormány kezébe, mint pusztán egy felvonulás betiltásának lehetősége, mivel lehetővé válik számára, hogy más nagyon fontos alapvető jog, mint például a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága, az információhoz való hozzáférés, a szülő nevelési szabadsága vagy az egyesülési jog, a gyermekvédelem indokával korlátozás alá kerüljön.

A folyamat már 2021-ben az ún. „gyermekvédelmi törvény” elfogadása után megindult, bár még nem alaptörvényi szinten. A törvény korlátozza az LMBTQ-témájú tartalmakhoz való hozzáférést kiskorúak számára, azzal az indokkal, hogy ezek „összezavarhatják” a gyermekek fejlődését. A törvény azonban nem objektív tudományos vagy pszichológiai alapokra épül, hanem politikai-ideológiai célokat szolgál, a gyermekvédelmet használva fel legitimációként. A médiában, az oktatásban és a civil szférában is jelentős hatással bírt a jogszabály, melynek következtében könyveket vontak vissza, előadásokat, rendezvényeket tiltottak be, civil szervezeteket zártak ki iskolai programokból, s mindezt a „gyermekek védelme” indokolással.

Ez a jogi eszköz nagyon komoly politikai veszélyeket hordoz. A gyermekvédelem ugyanis a cenzúra és a politikai kontroll egyik eszközévé válhat, - ahogy máshol vált is -, mivel felborítja az alapjogok közötti szükséges egyensúlyt. Az alapjogok rendszerének ugyanis épp ez a lényege, a deklarált egyenlőség, az összhang, a szinergia hatás és az egymás melletti arányos érvényesülés. Azzal, hogy egy kijelölt „elsődleges jog” a többi szabadságjogot háttérbe szorítja, másodlagos szerepbe kényszeríti, az egész rendszer alapja rendült meg és vált értelmezhetetlenné. Ez az állapot nemcsak jogállamisági, hanem demokráciaelméleti szempontból is tragikus, hiszen a politikai pluralizmus, a társadalmi nyilvánosság, sőt maga a közbeszéd is sérülhet.

Ahogy a kormány a gyermekekhez fűződő alapvető jogot a többi jog elé helyezte, egyben szinte korlátlan szabályozási felhatalmazást is kapott, miközben erkölcsi győzelmet aratott, hiszen laikusként ki merné kijelenteni, hogy a „a gyermek védelme” nem a legfontosabb? A jogrendszerünk belső egyensúlyának felborítása azonban hosszú távon nemcsak a szabadságjogokat, hanem a gyermekek valódi érdekeit is veszélyezteti, hiszen ők is csak egy szabad és nyitott társadalomban fejlődhetnek és nevelhetők szabadon.