A Kúria döntésének kettős arca a Szivárványos Menet ügyében
fotó: euronews.com
A jogállami keretek között működő társadalmak egyik legérzékenyebb pontja az alapvető jogok közötti konfliktusok kezelése. Különösen igaz ez, amikor az egyéni szabadságjogok, mint a békés gyülekezéshez való jog, és az állam által kiemelten védett társadalmi értékek, mint a gyermekek védelme, kerülnek szembe egymással. A Kúria 2025. május 31-én közzétett, egy LMBTQI-felvonulás betiltása kapcsán hozott határozata éppen egy ilyen alapjogi ütközés mélyére világít rá. A döntés, bár a konkrét ügyben eljárásjogi okokból a bejelentőknek adott igazat, egy olyan új jogértelmezési keretet fektetett le, amely tartósan és hátrányosan rajzolhatja át a gyülekezési szabadság határait Magyarországon.
A konfliktus gyökere egy civil szervezetek által bejelentett, a transznemű és LMBTQI-közösség jogegyenlősége mellett kiálló vonulásos rendezvény volt. A bejelentők hangsúlyozottan vállalták, hogy a felvonulás mentes lesz minden, a szexualitást ábrázoló tartalomtól, és kizárólag az alapvető emberi jogok üzenetét hordozza. Ennek ellenére a Budapesti Rendőr-főkapitányság - az Alaptörvény tizenötödik módosítására, azaz a köznyelvben „gyermekvédelmi törvényként” ismert szabályozásra hivatkozva - megtiltotta a rendezvényt, azzal érvelve, hogy az sérti a gyermekek megfelelő erkölcsi fejlődéshez fűződő jogát. A hatóság ezzel precedenst teremtett: egy LMBTQI-témájú rendezvény puszta létét potenciális veszélyforrásként azonosította.
A Kúria elé került ügyben a legfelsőbb bírói fórumnak először kellett alkalmaznia a 2025 áprilisában hatályba lépett, sokat vitatott alaptörvényi rendelkezéseket. A testület jogértelmezése a jövőre nézve meghatározó jelentőségű. Kimondta ugyanis, hogy a gyermekvédelemhez fűződő alapvető jog egy új, szigorú hierarchiát hoz létre az alapjogok között, amelyben azt csak az élethez való jog előzi meg. Ennek logikus és egyben lesújtó következménye, hogy a gyermekvédelem érdekében bármely más jog – így a békés gyülekezéshez való alapjog is – lényegében korlátlanul korlátozható, akár a teljes kiüresedéséig is. A Kúria szerint ilyen esetben a hatóságnak nincs mérlegelési lehetősége; nem végez arányossági tesztet, a gyermekvédelem érdeke automatikusan győzedelmeskedik. Ezzel a jogértelmezéssel a Kúria egy rendkívül erős jogi eszközt adott a végrehajtó hatalom kezébe.
A döntés ellentmondásai azonban megmutatkoztak. Miközben a Kúria lefektette a gyülekezési jog korlátozásának kiterjesztő elvi alapjait, a konkrét rendőrségi határozatot megsemmisítette. Ennek oka a végrehajtó hatalom felületes indokolása, azaz súlyos eljárásjogi hiba volt. A Kúria rávilágított, hogy a rendőrségnek a legszigorúbb törvényi felhatalmazás birtokában is tényekkel kell alátámasztania döntését. A BRFK határozata azonban nélkülözött minden konkrétumot: nem vezette le, hogy a bejelentett, békés és a szexualitást nem ábrázoló rendezvény miért és hogyan jelentene veszélyt. Továbbá nem indokolta meg azt a következetlenséget sem, hogy egy két héttel korábbi, hasonló témájú eseményt miért nem tartott aggályosnak. Mivel a bíróság a hatóság helyett nem végezhet tényfeltárást, a megalapozatlan határozat megsemmisítése volt az egyetlen lehetséges döntése.
Mindezek fényében a Kúria határozata pireuszi győzelem a szabadságjogok hívei számára. Rövid távon elhárult egy jogtalan tiltás, a bíróság féket szabott a BRFK önkényének. Hosszú távon azonban a Kúria egyértelmű útmutatót adott a hatóságoknak a jövőbeli tiltások jogszerű végrehajtásához. A lefektetett jogértelmezés alapján a rendőrségnek a továbbiakban csupán annyit kell tennie, hogy egy tiltó határozatot alaposabban, tényszerűbben – akár korábbi eseményekre vagy a közösségi médiában fellelhető tartalmakra hivatkozva – megindokoljon.
A Kúria döntése, amelyben kitért az Európai Unió Bíróságához fordulás elől, azt is jelzi, hogy a magyar igazságszolgáltatás ezt a küzdelmet a nemzeti jog keretein belül, az Alaptörvény szigorúbb értelmezése mentén kívánja lefolytatni. Az ítélet így végső soron nem a gyülekezési jogot védte meg, hanem a jogalkalmazás minőségét kérte számon, miközben a jövőre nézve egy olyan jogi környezetet szentesített, amelyben a politikai és társadalmi vitát kifejező nyilvános gyűlések sorsa minden eddiginél bizonytalanabbá vált.
tegnap