A politikai akarat megfélemlítéssel történő befolyásolása az Alaptörvény által védett véleménynyilvánítás, egyesülés és választójog lényeges tartalmának közvetlen sérelme.

Nem egyszerű adatvédelmi incidensről van szó, hanem olyan magatartásról, amely a megfélemlítés eszközével hat a közéleti részvétel szabadságára. Ezért az ilyen cselekmény túlmutat az adatvédelem körén, közvetlenül a politikai alapjogok rendszerét támadja.

A támogatói adatbázis jogellenes megszerzése, majd a benne szereplő személyes adatok nyilvánosságra hozatala, illetve az érintettek lakóhelyének a média által történő megjelenítése olyan megfélemlítő, nyomásgyakorlásra alkalmas magatartás, amely objektíve alkalmas volt arra, hogy a választópolgárok politikai meggyőződésének kinyilvánítását visszatartsa, illetve politikai részvételüktől eltántorítsa.

A politikai kommunikáció átfordult az áldozathibáztatásba és megbélyegzésbe. Pedig az adatlopás mindannyiónkat fenyegető veszély, naponta hallunk híreket arról, hogy elkövetői csoportok haszonszerzési célzattal szereznek meg személyes adatokat, a hatóságok pedig csak kullognak utánuk. A napokban nyilvánosságra került támogatói adatbázis ügye nem csupán adatvédelmi botrány. Ez bűncselekmény. Nekünk arról kell beszélnünk, hogy személyes adatokat loptak, embereket azonosítható módon kitettek a nyilvánosságnak, és hogy mindez alkalmas a politikai részvétel elrettentésére. Mintha a betörés után nem a betörő lenne a probléma, hanem az, aki „nem erősítette meg eléggé az ajtót”. A politikai kommunikáció láthatatlanul rendezi át a felelősséget. Pedig a helyzet nem bonyolult. 

A lakást nem azért törték fel, mert a zár nem volt tökéletes. A lakást azért törték fel, mert valaki meg akarta szerezni az értékeinket. Mindig a bűncselekmény és a jog sérelme az első.

A demokratikus politikai közösség alapja, hogy az állampolgárok szabadon, félelem és következmények nélküli retorziótól mentesen alakíthassák és fejezhessék ki politikai véleményüket. Ez az elv nem pusztán jogi technikai tétel, hanem a demokratikus részvétel fundamentuma. Ha az állampolgár attól tart, hogy politikai választása, egy eseményen való megjelenése, egy aláírása vagy akár egy szimpatizánsi megnyilvánulása miatt személyes vagy egzisztenciális hátrány érheti, akkor a demokrácia működését biztosító szabad véleményformálás sérül.

A szabadságjog sérelme nem csak akkor áll fenn, ha valakit ténylegesen megfélemlítenek vagy eltántorítanak, hanem akkor is, ha a hatalom vagy annak szereplői olyan helyzetet teremtenek, amely alkalmas arra, hogy a véleménynyilvánítást visszafogja. A véleménynyilvánítás és politikai részvétel szabadságát nemcsak a közvetlen kényszer, hanem a racionális félelem légköre is képes kiüresíteni.

Az, hogy a média egyes szereplői nem csupán neveket és címeket hoztak nyilvánosságra, hanem egyes érintettek lakóhelyét is bemutatták, a megfélemlítés közvetlen jelének tekinthető. A kézzelfogható üzenet egyértelmű: „Látjuk, ki vagy, látjuk, hol élsz.” Ez az üzenet önmagában is alkalmas arra, hogy elrettentse a választópolgárokat attól, hogy politikai véleményüket nyíltan vállalják. Itt nem pusztán a konkrét személyek fenyegetettsége jelent problémát, hanem a többi állampolgárra gyakorolt elrettentő hatás is. Az a választó, aki azt látja, hogy egy politikai szervezet támogatói azonosítás és nyilvános „kiszolgáltatás” tárgyává válnak, nagyobb eséllyel dönt úgy, hogy inkább nem vesz részt politikai folyamatokban.

Ezen túlmenően a cselekmény kimerítheti a Btk. 219. § (1) bekezdés szerinti személyes adattal való visszaélést, valamint a Btk. 422. § (1) e) szerinti tiltott adatszerzés bűncselekményének tényállási elemeit is, tekintettel arra, hogy a személyes adatokat az érintettek hozzájárulása nélkül, jogellenesen szerezték meg, továbbították és hozták nyilvánosságra. Az érintettek lakóhelyének azonosítható módon történő bemutatása, illetve az ezzel összefüggésben tanúsított megfélemlítő magatartás személyiségi jogi sérelem megvalósulását is megalapozhatja.