Egy pedofil ügy elfogadhatatlan lezárása, melyről még írni is nehéz, mert végtelenül kiszolgáltatott, állami gondozott kisgyermekek szexuális bántalmazásáról, illetve annak eltusolásáról szólt.

Az elnöki kegyelem, a kegyelmi döntés minden terhelt utolsó mentsvára, ugyanis megszünteti a büntethetőséget. Mondhatnánk úgy is, hogy a kegyelem megakadályozza az állam büntető hatalmának érvényesülését. Szóval valaki nem azért nem lesz büntethető, mert elhunyt, az ügye elévült vagy tevékenyen szánta bánta a tettét, hanem mert maga a köztársasági elnök szüntette meg kegyelemmel. Ezzel nincs is semmi bajom, minél több a jogorvoslati fórum, annál több a szűrő, annál nagyobb az esélye annak, hogy a hibák korrekcióra kerülnek és lehetőség van a reparációra. Elvitathatatlan joga a rendszerváltás óta minden elnöknek a kegyelmi jogkör, amely nincs feltételekhez vagy körülményekhez kötve. Rengetegen küldenek fel kegyelmi kérelmeket, melyeknek a többsége sikertelen, és vannak kevesek, akikét pozitívan bírálják el. Példának hozom a sajtónyilvánosságot megjárt Kertész Ágnes ügyét, akiért egy egész ország állt ki, végül az ítéletét 10 év fegyházról 5 év fogházra mérsékelte a köztársasági elnök, azóta szabadult is. Érzékelhető volt, hogy a nyilvánosság, jelen esetben az ATV Heti Napló Sváby Andrással c. műsora, milyen jelentős hatással bírt e döntés meghozatalában.

De térjünk rá a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesének ügyére. Ebben és a Budaházy ügyben bukott ki a legszemléletesebben a kegyelmi döntéshozatallal kapcsolatos szabályozatlanság, mondhatni a szabályozás teljes hiánya. Amíg bármely eljárásjogi törvény szigorú normák közé szorítja a döntéshozókat, addig a kegyelemnél nincs semmi, egy mondat sem. Azon túlmenően, hogy tudjuk, ki kezdeményezheti, hogy a kérelem befogadója, hogyan terjeszti fel és végül hogyan tájékoztat, magára az elnöki döntéshozatalra vonatkozóan nincs semmi. Csak úgy van, csak megszületik, nem kell indokolni sem, elég két mondat is hozzá és megtörténik, felülír mindent, a büntetőeljárás teljes egészét, a bírósági ítéleteket, a büntetéseket, mindent, ami addig történt. Ahogy a Köztársasági Elnöki Hivatal fogalmaz, az elnök nincs feltételekhez és körülményekhez kötve.

A véletlenek sorozata úgy hozta, hogy a Kúria, harmadfokon elbírálta az ügyet [Bfv.III.1.191/2022/13.], így bepillanthatunk a sötét kulisszák mögé, amely valószínűleg negatív jogtörténeti példa lesz hallgatók számára. Lássuk miről van szó.

2019. november 25-én az elsőfokú büntető bíróság az igazgatóhelyettest bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében és vesztegetés hatósági eljárásban bűntettében, ezért büntetésül 3 év 4 hónap börtönbüntetésre, 5 év gyermekek nevelésével, felügyeletével, gyógykezelésével és gondozásával kapcsolatos valamennyi tevékenységtől és 4 év közügyektől való eltiltásra ítélte. 2021. július 6-án a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, azt kísérletnek minősítette, egyebekben helybenhagyta.

Az ítélet szerint az igazgatóhelyettes tudomással bírt arról, hogy az igazgató ellen feljelentés történt, és tudta azt is, hogy az egyik gyermek bevallotta a szexuális zaklatást. Ennek ellenére, saját irodájában a vallomást visszavonó nyilatkozatot elkészíttette, így segítette az igazgatót az ügy eltusolásában. Egy részlet a kikényszerített vallomásból:

„2 héttel ezelőtt a volt csoporttársam és barátja megkerestek és mondták, hogy beszélni szeretnének velem. Beszéltem velük és ebben a beszélgetésben arról volt szó, hogy az igazgató ellen eljárást, feljelentést szeretnének tenni azzal az indokkal, hogy gyermekotthonunk igazgatója pedofil. Engem kértek, hogy tanúzzak ellene. Én meg akartam nekik felelni és mindig is nagy befolyással voltak rám, ezért én kitaláltam, hogy közösen kivertük a nemi szervem és hogy ilyet más gyermekkel is csinált már. Igazság az, hogy nem húzta le a nadrágom és nem fogta meg és nem verte ki. Mostanában sokat gáztöltőztem és ez se volt rám túl jó hatással sokszor nem gondolkoztam tőle tisztán.”

Ezt a vallomást, miután a gyermekkel aláíratta, átadta az igazgatónak, aki hazavitte, később nála foglalták le a nyomozók.

A Kúria számára egyértelmű volt, hogy az igazgató, hatalmi helyzetét használta ki akkor, amikor arra kényszerítette a molesztált gyermeket, hogy a terhelő vallomását vonja vissza. Erről az igazgatóhelyettes pontosan tudott, mint ahogy arról is, hogy az igazgató ellen büntetőeljárás zajlik. Az is világosan kiderült, hogy az igazgató pontosan elmagyarázta a helyettesének, hogy mit kell leírni a papírra. Mindezzel az volt a célja, hogy a gyermeket arra kényszerítse, hogy a nyomozás során hamis vallomást tegyen. Nem volt kétséges, hogy a kényszerítés során az igazgatóhelyettes nemhogy ellenkezését nem fejezte ki, hanem valamennyi lényeges körülmény ismeretében, kezdettől fogva közreműködött abban, hogy a fenyegetés hatása alatt álló gyermek, érdekeivel ellentétesen, a vallomását visszavonja.

Nem volt vitás, hogy az igazgatóhelyettes a hatalmi befolyását felhasználva egy állami gondozott gyermekkel szemben az igazgató által elkövetett szexuális bűncselekmény miatti felelősségre vonás elkerülését akarta segíteni. Az igazgató az intézményben nevelkedő kiskorú gyermekek gyámja is volt, így az igazgatóhelyettes éppen az ellenkezőjét tette annak, mint ami a gyám feladata, vagyis a szülői felügyelet alatt nem álló gyermekek gondviselése és törvényes képviselete, a gyermekek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, nevelésének elősegítése. Kétségtelen volt, hogy az igazgatóhelyettes a maga részéről minden segítséget megadott az igazgatójának, hogy az a szexuális bűncselekményeit leplezze.

Konklúzióként, hadd idézzem a Kúria záró bekezdését:

„Mindezt szem előtt tartva nyilvánvaló, hogy az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokozott, ha a gyermekek védelme érdekében működő intézmény, egy gyermekotthon első és második számú vezetője az, aki éppen az ellenkezőjét teszi, mint ami a törvényi és erkölcsi kötelezettsége, és követi el a gondozásukra bízott gyermekek sérelmére az adott bűncselekményeket, olyan (több évtizedes) hatalommal, tekintéllyel, befolyással bírva és azzal visszaélve a kiszolgáltatott gyermekekkel szemben, ami nem csupán a büntetőjog által, hanem erkölcsileg is mélyen elítélendő cselekmény.”

Nos ennek az embernek jutott ki a kegyelemből, indokolás nélkül, teljes elhallgatásban, talán ma sem tudnánk róla, ha a Kúria a döntését nem hozza nyilvánosságra. Azon töprengek, hogy az elnökasszony - akinek évülhetetlen erkölcsi érdemei voltak - aktusát jogászok készítették elő, akik [bízom benne] átolvasták az ítéleteket, a peranyagokat, az átiratokat, a felterjesztést, a környezettanulmányt, sőt, a nyomozati iratokat is. Tényleg senkiben nem szólalt meg a kisharang, hogy ez szégyen, hogy ezt már az első szűrőn nem lett volna szabad átengedni, hogy ez méltatlan, erkölcstelen, elítélendő és szánalmas? A jogászokról beszélek, akik a döntéselőkészítésben gépiesen részt vettek, és akik a jogászi etika, az erkölcs minimum értékeit is képesek voltak feláldozni.

Úgy vélem azonban, hogy a legnagyobb jogi teher az igazságügyi miniszter vállát nyomja, aki, ha nem jegyzi ellen a kegyelmi kérelmet, akkor egy tollvonással megszüntethette volna az eljárást és ma nincs miről beszélnünk. Neki látnia kellett volna, hogy mindez milyen súlyosan rombolja az erkölcsi normákat, a társadalom igazságszolgáltatásba vetett hitét, a jogász szakma elismerését és nem utolsó sorban az igazságot.


2 hónapja
#pedofília #komment #kúria #bicske #gyermekbántalmazás