A kép illusztráció

 

2024. augusztus 14-én reggel a Központi Nyomozó Főügyészség őrizetbe vette Kiss László, III. kerületi polgármestert, akit a délután folyamán minősített, vezető beosztású hivatalos személy által bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásával gyanúsított meg [Btk. 294.§ (3) b)]. A bűncselekmény büntetési tétele 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztés.

A politikusok álláspontja szerint az őrizet mint kényszerintézkedés indokolatlan volt, mivel annak feltételei nem álltak fenn. Egyesek szerint azért, mert nem történt tettenérés, mások szerint azért, mert nem kell tartani a szökés, elrejtőzés, a bizonyítékok megsemmisítése, a tanúk befolyásolása vagy a bűnismétlés lehetősége miatt. Mivel a fogalmakat és az eljárási cselekmények tartalmát a politikusok alaposan összekutyulták, ezért indokoltnak látszik először tisztázni ezeket.

Az őrizet a terhelt, illetve a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy személyi szabadságának átmeneti elvonása, amely legfeljebb 72 órán keresztül tarthat, és fogdán hajtják végre. Ennek alapfeltétele, hogy a terhelt szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja álljon fenn, a) tettenérés esetén, b) valószínűsíthető hogy vele szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése [most letartóztatás, korábban előzetes letartóztatás], vagy c) ha a tárgyaláson rendzavarást követ el.

A letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt, ha (1) fennáll a szökés vagy elrejtőzés veszélye, (2) a bizonyítás megnehezítése vagy meghiúsítása, vagy (3) a bűnismétlés lehetősége. 

És akkor lássuk a gyakorlatot. A hivatalos személyek által elkövetett bűncselekményeket minden esetben valamelyik Nyomozó (Fő)Ügyészség nyomozza, neki van hatásköre. Ezeknek a nyomozásoknak minden esetben van felderítési szakasza, amit jellemzően a Nemzeti Védelmi Szolgálat végez el. Az NVSZ a felderítés során leplezett eszközöket használ, amelyek lehetnek információs rendszerek titkos megfigyelése [email, sms], titkos kutatás, hely titkos élőerős megfigyelése, küldemény titkos megismerése vagy a lehallgatás. Az első kényszerintézkedést követően, amely sok minden lehet, például gyanúsítás, kutatás stb., kerül át az ügy vizsgálati szakaszba. A korrupciós bűncselekményeknél szinte általánosnak mondhatóak a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések: az őrizet, a letartóztatás, a kutatás, a lefoglalás és a zár alá vétel, illetve a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések: a zár alá vétel, a tevékenység korlátozása, a pénzbírság, illetve a büntetőjogi feljegyzés a cégkivonaton.

A korrupciós bűncselekmények feltárása az egyik legnehezebb nyomozói feladat, mivel jellemzőn mind a két félnek érdekében áll annak eltitkolása. Feltehetően ebben az esetben sem a korrupció volt a nyomozás elsődleges iránya, hanem más bűncselekmény nyomozásakor bukkantak korrupcióra utaló adatokra a nyomozók, ahogyan a Völner-Schadl ügyben is történt.

Térjünk át Kiss László ügyére. A védője, dr. Zamecsnik Péter elmondása alapján több, mint tíz oldalas gyanúsítást közöltek tegnap, amelynek röviden a lényege az volt, hogy a III. kerületi Önkormányzat bizonyos cégekkel szerződéseket hozott létre, amelyek teljesítése vagy hiányzott, vagy konyhanyelven szólva „túlárazottak” voltak. Vagyis az alapcselekmény egy „klasszikusnak” mondható költségvetési csalás volt. Feltételezem, hogy az érintett vállalkozások ügyvezetőit, továbbá az Önkormányzat részéről a döntéshozókat ezzel is meggyanúsították. A költségvetési csalás célja minden esetben haszonszerzés, vagyis a „többlet pénzhez jutás” és annak valamilyen módon való visszajuttatása a végső haszonélvezőhöz. Az eszköze pedig a költségvetés megkárosítása. Gondolhatnánk azt, hogy az e-számla bevezetése megszüntette a költségvetési csalást, de a valóság az, hogy a rendszer kizárólag az eltéréseket képes észlelni, ugyanis a számla és annak teljesítése között nincsen összefüggés. 

Hogyan jön képbe a korrupciós bűncselekmény? Ha a végső haszonélvező hivatalos személy, akkor attól függetlenül, hogy nem volt részese a költségvetési csalásnak vagy más bűncselekményének, és látszólag semmi köze nem volt hozzá, mégis elköveti a korrupciós bűncselekményt.

A hivatali vesztegetés elfogadásának nem kérdése, hogy mennyi pénzről vagy ajándékról van szó, a törvény jogtalan előnyt nevesít, ami lehet akár egy toll is vagy egy nyaralás. Nem kell még elfogadnia, átvennie sem, elég az ígérete, vagy csak annyi, hogy tudott róla és egyetértett vele, máris elkövette a bűncselekmény alapesetét [1-5 év]. Erre rakódik rá a minősítés, vagyis a vezető beosztás [2-8 év], az üzletszerűség és a bűnszövetség [5-10 év]. A korrupciós bűncselekményeket nehéz egyedül elkövetni, ezért a bűnszövetség szinte minden esetben fennáll, továbbá, ha legalább két alkalommal kapott valaki jogtalan előnyt, akkor sajnos az üzletszerűség is beköszön.

Összefoglalva, a gyanúsítás és az őrizetbe vétel egy ilyen fenyegetettségű ügyben szokásosnak mondható, annak ellenére is, hogy a kényszerintézkedés a gyanúsítások második vagy harmadik hullámában következett be. Az őrizetbe vétel jogszabályi feltételei kétségtelenül adottak voltak, a bíróság fog dönteni arról, hogy elrendeli-e a letartóztatást az első 1 hónapra, amelyet további 3 hónappal hosszabbíthat, és ezesetben 3 évig tarthat fenn. A tapasztalat azt mutatja, hogy 6 hónapos átlaggal lehet számolni, amit letartóztatásban töltenek a terheltek. Nyilván felmerülhet a kérdés, hogy Völner Pál esetében miért nem járt el az Ügyészség hasonló keménységgel, de nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy a büntető igazságszolgáltatás kulcsa az Ügyészség kezében van.