forrás: 444.hu

 

Nem. Nem. Nem.

Első körben tisztáznunk kell, hogy mi is a fenyegetés büntetőjogi fogalma. Röviden olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Persze mondhatjuk erre azt, hogy egy világháború vizionálása félelmet kelthet bennünk, de mindez csak egy vízió. Más lenne a helyzet, ha a miniszterelnök azt mondta volna, hogy kitört a világháború, fegyverbe, keressen mindenki menedéket, holnap már bombázzák az országot. Mindamellett, a köznyugalom megzavarására alkalmas lehet minden olyan közlés, amely a polgárok széles körét érinti, és a valósága esetén a helyzetüket hátrányosan befolyásolhatja. De csak azok a tényközlések alkalmasak erre, amelyek komolyak, vagyis amelyek valóságuk esetén is tényleges közveszélyt idéznének elő. 

Közveszély alatt pedig olyan helyzetet kell érteni, ahol több embert, illetve jelentős értékű anyagi javakat sérelem bekövetkezésének reális lehetősége fenyeget. Mondjuk egy robbantás lehetőségét tartalmazó kijelentés vagy telefonhívás, amely valóságosnak, komolynak és reálisnak tűnhet, még akkor is, ha csak viccnek szánták. Kérdés persze az is, hogy az állítás valós vagy valótlan. Álláspontom szerint ez inkább a valótlannak felelne meg, mert bár nem vagyunk jósok, de közvetlen háborús fenyegetés árnyékában, lássuk be, talán mégsem állunk. Így semmiképpen nem vonhattuk le azt a következtetést, hogy a közveszéllyel járó esemény közvetlen bekövetkezése fenyeget minket, azonnal csomagoljunk, meneküljünk és védjük az életünket. Plusz tegyük hozzá, hogy a nagyrétől sem láttunk síró, megrémült menekülő embertömegeket távozni.

Összességében a „sodródunk a világháborúba, amit kizárólag mi tudunk megakadályozni” szófordulatok pusztán a véleményszabadság körébe tartozhatnak. Nem valósítanak meg bűncselekményt.