fotó: hvg.hu/Cabrera Martin

 

Miért kezeli másként a rendőrség a gyermekbántalmazási ügyeket a családban élő és az állami gondozásban elhelyezett gyermekek eseteiben?

Azon túlmenően, hogy a rendőrség nem alkalmas szerv egy javítóintézet irányítására, a büntetőeljárások rendszerszinten hanyagolták el a nyomozásokat. A gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények pedig minden büntetőjogi rendszer legérzékenyebb területét képezik. A jogszabályi elvárás az, hogy a nyomozóhatóságoknak minden ilyen ügyet kiemelt figyelemmel kell vizsgálniuk, különösen azért, mert az áldozatok életkoruknál fogva nem képesek saját érdekeiket hatékonyan képviselni. A gyakorlat azonban mást mutat, a büntető eljárások sokkal nagyobb arányban szűnnek meg bizonyíték hiányában, ha az áldozat állami gondozott gyermek, mint amikor családban élő gyerekről van szó. 

Mindez pedig rendszerszintű szemléletet feltételezhet. Ne gondoljuk, hogy egy fiatalkorú sérelmére elkövetett erőszakos vagy szexuális bűncselekmény nyomozásának megszüntetését egy a bűnügyi osztályon dolgozó nyomozó önállóan megteheti. Erről tudnia kell az osztályvezetőjének, az ügyet felügyelő ügyésznek, a kapitányságvezetőnek és a felettes ügyésznek is. A fiatalkorúak ügyeit a kapitányságok elkülönítve kezelik, így pontos statisztikájuk van arról, hogy hány ügy keletkezett és arról is, hogy hogyan zárultak. Ezekről az ügyekről jelentenek a megyei rendőri szerv és az ORFK felé. És ne hagyjuk ki a sorból a felügyeleti szervet, a Belügyminisztériumot. 

A nyomozás bizonyítékok hiányában történő megszüntetése mindig a legegyszerűbb a nyomozóhatóság számára. Fokozottan érvényes ez a gondozott gyermekek esetében, ugyanis a gondozott gyermeknek, mivel nem gyakorolja a sértetti jogait, nincs jogi támogatása, az esetek többségében hozzátartozója sem, aki „nyomná” az ügyet, vagy aki pótmagánvádlóként felléphetne a megszüntetést követően. A gondozott gyermek bántalmazása természetéből adódóan zárt térben, jellemzően tanúk nélkül történik. Ilyenkor kulcsfontosságú lenne a bizonyítékok gyors rögzítése és a széleskörű feltárás, továbbá bizonyíthatóság folyamatos biztosítása. Az OGySz 2021. évi közzétett jelentéséből az látszik, hogy a rendőrség elnyújtotta az eljárásokat, kizárólag olyan ügyeket vizsgáltak érdemben, amelyek a váderedményességet növelték, a kihallgatási helyzetek nem voltak megfelelőek, a kihallgatók pedig nem voltak képzettek és alkalmasak a gyermekekkel való bánásmódra. Mindezen körülményekből egyenesen következik a tömeges bizonyítékhiányos megszüntetés.

A magas esetszám arra enged következtetni, hogy a nyomozóhatóságok és az ügyészségek következetesen nem helyeztek hangsúlyt a gondozott gyermekek elleni bűncselekmények kíméletlen felderítésére és üldözésére. Ezzel szemben a családban nevelt gyermekek ügyeiben jelentős erőket képesek megmozgatni, amelyről az ügyvédek sokat tudnának mesélni. A nyomozóhatóságok és az ügyészségek „félkatonai” szervezetek, ahol utasításokat követnek. Álláspontom szerint, a rendőrség és az ügyészség tendenciózus hozzáállása nem alsóbb szintű egyéni döntések halmaza, hanem magas szinteken kiadott iránymutatásokon, rendszerszemléleten alapuló, tudatos hatósági magatartás, ahol a felelősöket nem alul kell keresgélni.