A hatvanpusztai események kapcsán indult eljárásban a nyomozó hatóság a közúti veszélyeztetés bűntettének gyanúja miatt rendelt el nyomozást, gyanúsítást közölt, majd a bizonyítás lefolytatását követően megszüntető határozatot hozott.

A döntés lényege, hogy a hatóság szerint a gyanúsított magatartása nem merítette ki a Büntető Törvénykönyv 234. § (1) bekezdésében meghatározott tényállást, mivel más személy életének vagy testi épségének közvetlen veszélyeztetésére még eshetőleges szándéka sem terjedt ki, az eredményt pedig a körülményekre – poros út, rossz látási viszonyok – figyelemmel előre nem láthatta. Ennek alapján az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntették, és az ügyet szabálysértési hatósághoz továbbították.

A rendelkezésre álló adatok és a tanúvallomások azonban arra engednek következtetni, hogy a hatóság tévesen értékelte mind a szándék, mind a veszélyeztetés fennállását. A tanúk állították, hogy a sötét színű gépkocsi vezetője a hatvanpusztai birtok melletti úton szándékosan ráhúzta a kormányt az általuk vezetett járműre, amely ennek következtében ütközött. Az ütközésről készült videófelvétel és a műszaki szakértői vélemény is megerősíti, hogy a járművek közötti oldaltávolság a Suzuki vezetőjének hirtelen jobbra irányuló kormánymozdulata miatt szűnt meg, tehát a veszélyhelyzet közvetlen és objektíve fennállt.

A közúti veszélyeztetés tényállása három feltétel együttes meglétét kívánja meg: a közlekedési szabály megszegését, a közúti közlekedésben való részvételt, valamint mások életének vagy testi épségének közvetlen veszélyeztetését. A gyanúsított maga is elismerte, hogy a Dacia Duster típusú gépkocsit utolérni és megállásra bírni kívánta, tehát tudatosan követte és közelített a másik járműhöz, figyelmen kívül hagyva a KRESZ 34. § (1) d) pontjában foglalt biztonságos oldaltávolságra vonatkozó előírást. Ez a magatartás önmagában megvalósította a közlekedési szabálysértést. Mivel a manőver során a másik jármű vezetőjének testi épsége ténylegesen veszélybe került, a cselekmény alkalmas volt a Btk. 234. § (1) bekezdés szerinti bűntett megállapítására.

A határozat indokolása tévesen korlátozta a bűnösség megállapítását a szándék szűk értelmezésére. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis a közúti veszélyeztetés megállapítható akkor is, ha az elkövető tisztában volt azzal, hogy a szabályszegés következményeként más személy testi épsége közvetlenül veszélybe kerülhet, és ennek bekövetkezésébe belenyugodott. A veszélyeztetéshez ütközni sem szükséges. A jelen ügyben a kormány elrántása és a szándékos követés semmiképp sem egyszerű gondatlanság, hanem tudatos magatartás volt, amely minimum eshetőleges szándékot valósított meg. Ezen túlmenően a helyszíni körülmények – a keskeny, poros földút, a csökkent látási viszonyok – olyan objektív veszélyforrások, amelyek mellett bármilyen hirtelen kormányzási manőver előreláthatóan veszélyeztetheti a másik jármű utasait.

A megszüntető határozat tehát hiányosan értékelte a bizonyítékokat, és jogilag megalapozatlanul vonta le azt a következtetést, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. A veszélyhelyzet ténylegesen fennállt, a bűncselekmény bizonyított, és a szándék legalább eshetőleges formában megállapítható. Ezek alapján az eljárás megszüntetése a tényállás és a jogszabály téves értelmezésén alapul. 

A döntést panaszolni indokolt, panasz célja a határozat hatályon kívül helyezése, a nyomozás folytatásának elrendelése.

A fenti indokok alapján megállapítható, hogy terhelt magatartása nem tekinthető pusztán szabálysértésnek, hanem a közúti veszélyeztetés bűntettének valamennyi törvényi elemét kimerítette. Ennek megfelelően az ügyészség feladata a megszüntető határozat felülvizsgálata és a büntetőeljárás folytatásának elrendelése a tényállás teljes körű feltárása érdekében.