Forrás: Stockfoto

 

Hanem kizárólag az ügyészségen. Ugyanis ő terjeszti be a vádat és az azt alátámasztó bizonyítékokat, és a bíróság ez, illetve a bizonyítás alapján dönt. Völner Pált három okból menthetik fel, ha a cselekménye nem bűncselekmény, ha nem ő az elkövető vagy ha nem bizonyított a bűncselekmény elkövetése, vagyis a bizonyítottság hiánya miatt.

Képzeljünk el egy pókhálót, ami egy bűncselekmény személyi és tárgyi leképezése. A pókháló szálai maguk a bizonyítékok és a közöttük lévő összefüggés, a teljes háló a logikai lánc, a múlt valósága, a pókocskák pedig a szereplők. Mi történik, ha elkezdünk kivagdosni szálakat a hálóból, a közepéből, a széléből, innen-onnan, kisebbeket nagyobbakat. Aztán leszedegetnénk néhány pókocskát is. Nos a háló összeomlana, tele lenne lyukakkal és még azok a pókok, akik maradtak, sem tudnának végigfutni rajta.

Az biztos igaz - mivel az ügyészség is elismerte -, hogy a felderítés során voltak bizonyítékok Tónira, Barbarára és Ádámra, amelyeket az ügyészség nem értékelt legalább a megalapozott gyanúsítás közlésére alkalmasnak, és az is biztos, hogy ugyanazokat a személyeket azonosította a nevek mögött, akiket a sajtó is sejtett. Ha valós az, amit Varga Judit igazságügyminiszter mondott arról, hogy valakik „belenyúltak” az eljárásba és „kihúzatták” a fent említett neveket, majd a rájuk vonatkozó titkos információkat és a leplezett eszközökkel beszerzett adatokat törvényesen megsemmisítették, akkor joggal feltételezhetjük, hogy az ügy összes és szükséges adata nem került bele a vádba.

Mi, ügyvédek, a védőbeszédeinkben úgy szoktunk érvelni, hogy a nyomozás „elégtelen” volt, magyarul a bizonyítékok minősége és mennyisége, amely a bűnösség megállapításához szükséges, nem megfelelő. Szóval, ha a bíróság bizonyítottság hiányában menti fel a vádlottat, az kizárólag a nyomozóhatóság, továbbá az ügyészség elégtelen munkájának köszönhető.

Álláspontom szerint, ha Völner Pált nem az első két ok miatt mentik fel, hanem bizonyítottság hiányában, az egyértelmű igazolása lesz annak, hogy az ügyészség nem teljeskörűen tárta fel a bűncselekményt, esetleg kihagyott belőle olyan szereplőket és információkat, amelyek nélkül a múlt rekonstrukciója sem lehet teljes, az igazság érvényesülése pedig végképp nem.