Az ellenzéki pártok javaslata a közvetlen elnökválasztásról összeegyeztethetetlen a parlamentáris demokráciával.

Magyarország alkotmányjogi berendezkedése parlamentáris demokrácia, melynek legfőbb törvényhozó szerve az Országgyűlés. A legfőbb végrehajtó hatalom a Kormány, míg az igazságszolgáltatást a Bíróságok gyakorolják. A Kormány az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Így szól a tételmondat. A köztársasági elnök a legfőbb közjogi méltóság, aki őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, és megtestesíti a nemzet egységét.

A prezidenciális rendszerben a legfontosabb szereplő az elnök, akit a törvényhozástól függetlenül, a választópolgárok választanak meg. A törvényhozást a parlament gyakorolja, azonban a kormányalakítás kizárólag az elnök jogköre. Mivel az elnököt a választópolgárok közvetlenül választják meg, a kormány tagjai kizárólag neki tartoznak felelősséggel. Ebben a rendszerben az elnök egyidejűleg tölti be az államfői és a kormányfői tisztséget. A parlament és a Kormány között nincs formális kapcsolat, így az elnök nem a parlament döntéseit hajtja végre. És ez fordítva is igaz, az elnök nem befolyásolhatja a parlamentet és nem oszlathatja föl.

A félprezidenciális rendszerben egyszerre vannak jelen a parlamentáris és a prezidenciális forma sajátosságai, mivel a Kormány kizárólag a parlamenti többség támogatásával láthatja el a feladatát. A törvényeket a parlament alkotja, és kifejezheti bizalmatlanságát a Kormány felé, amely a Kormány megbízatásának megszűnését eredményezheti. A félprezidenciális rendszerben az államfői jogkört is az elnök tölti be, akit közvetlenül választanak meg és aktívan részt vesz a kormányzásban. Az elnök nevezi ki a Kormány tagjait is, a miniszterelnököt és a minisztereket. Itt Kormány az elnöknek tartozik politikai felelősséggel.

Hosszan lehetne még erről írni és elemezni, de azt gondolom, hogy az egymás mellé állított berendezkedések látványosan eltérnek egymástól. Láthatjuk, hogy a központi kérdés minden esetben, az államfő, a Kormány és a parlament közötti hatalmi súlyozás. Egy biztos, hogy nem véletlenül alakultak ki és terjedtek el a történelem folyamán ezek az államformák. Visszatérve a magyar hagyományokra, a jelenlegi népképviseleti alapú Országgyűlés működésének alapjait az 1848. évi áprilisi törvények alakították ki, vagyis lényegében létrehozták a parlamentarizmus jelenlegi és jellegadó intézményeit. Hagyományok tekintetében nálunk tehát egyértelműen a parlamentáris demokrácia volt uralkodó.

Nem szerencsés a rendszereket keverni egymással. A közvetlen elnökválasztást a prezidenciális és a félprezidenciális berendezkedések használják, amelynek a lényege az, hogy akit a „nép” demokratikus úton választ, annak van hatalma és politikai legitimitása. Mindkét rendszerben az elnök meghatározó szereplő, ő nevezi ki a kormányát, és neki felelős a Kormány, így ő is válthatja le. Ő a végrehajtó hatalom csúcsa, aki a prezidenciális rendszerben független a törvényhozástól, a félprezidenciálisban részben függő.

A hazai parlamentáris demokráciánkban az köztársasági elnök pozíciója - éppen abból kifolyólag, hogy az Országgyűlés választja meg minősített többséggel és nem a választók közvetlenül - önálló, független, elsősorban a nemzeti egységének megjelenítéséhez és alkotmányos rendszer stabilizálásához kapcsolódó funkcióval rendelkezik. Karsai Dánielnek teljesen igaza volt akkor, amikor feloldhatatlan ellentmondásnak nevezte a parlamentáris demokráciában a közvetlen elnökválasztást. Én azt mondom, hogy a parlamentáris demokráciával összeegyeztethetetlen a közvetlen elnökválasztás. Alkotmányjogi szempontból nem értelmezhető a politikai pártok közvetlen elnökválasztási kezdeményezése, mert ahhoz kormányformát kellene váltanunk. A közvetlen választás eredménye az lenne, hogy a köztársasági elnöknek szerepet kellene kapnia a végrehajtó hatalomban, a Kormány kinevezésében és még sorolhatnám tovább. Ha pedig nem kap, akkor értelmezhetetlen a választók akarata, egy „fogatlan oroszlánt” alkotunk, érdemi jogkörök, politikai hatalom nélkül.