fotó: Varga Mihály facebook oldala

 

Most már biztos, hogy nem adócsökkentésre fogja fordítani Varga Mihály pénzügyminiszter a 2021 szeptemberében elárverezett Lamborghini és további három nagyértékű kocsi árát.

Ahogy arról a sajtó is beszámolt a NAV nyugat-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága, KÜO 2020. július 7-én kezdődő kétnapos akcióban összesen 85 helyszínen tartottak kutatást. A bizonyítékok beszerzése mellett a győri nyomozók luxusautókat, illetve jelentős összegű készpénzt is lefoglaltak, valamint ingatlanokat és bankszámlákat zároltak. Az adócsalók vezetője, egy győri vállalkozó a koronavírus-járvány idején azzal vált ismertté, hogy a kórházakba szállított maszkadományokat egy Lamborghini Aventadorral. A biztosított vagyon értéke megközelítette a másfél milliárd forintot. Egy probléma azonban felmerült, a lefoglalt gépjárművek, egy Lamborghini Aventador, egy Bentley Continental, egy Porsche Cayenne és egy Porsche Panamera nem az elkövetők tulajdonában álltak, hanem egy német tartós autóbérlettel, flottakezeléssel foglalkozó társaság adta őket bérbe. A német cég jogi képviselője, igazolva a járművek tulajdonjogát, azonnal indítványozta a lefoglalás megszüntetését, és kérte a járművek kiadását, de azt a Fővárosi Főügyészség, második körben a Győri Járásbíróság rendre elutasította. A döntéseiket azzal indokolták, hogy megalapozottan lehetett következtetni arra, hogy a terheltek a költséges egzisztenciájukat akképp tartották fenn, hogy a bűncselekményekből származó összegből finanszírozták az életüket, így a gépjárművekkel kapcsolatos bérleti díjaikat is ebből fizették. Így a gépjárművek értéke bűncselekmény elkövetésével összefüggésben szerzett, illetve annak helyébe lépett vagyonnak volt tekinthető.

Ezt követően a NAV nyugat-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága 2021. április 19-én a lefoglalt gépkocsik értékesítéséről döntött, és szeptember 13-án az árverést már le is zárta, amelyről Varga Mihály pénzügyminiszter, szeptember 7-én az alábbiakat tette közzé a Facebook posztjában:

„Nemcsak a költségvetést, hanem a tisztességes vállalkozásokat is károsítják az adócsaló bűnszervezetek. 

• Hamarosan olyan Lamborghini, Bentley és két Porsche kerül a Nemzeti Adó- és Vámhivatal árverésén kalapács alá, amelyeknek tulajdonosai több milliárd forintnyi áfát csaltak el.
• A gazdaságfehérítő intézkedésekkel az elmúlt években több mint kétezer milliárd forint többletbevételhez jutott a költségvetés.
• Ahogyan a gazdaságfehérítésből származó bevételeket, úgy az árverésekből befolyó összegeket is további adócsökkentésekre fordítjuk.”

Az árverésből az államnak 153 MFt bevétele származott. 

A nyomozást 2022 utolsó negyedévében lezárták, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Főügyészség 2023. január 6-án kelt vádiratát a Győri Törvényszékhez benyújtották, és a flottakölcsönző német céget pedig vagyoni érdekeltként az előkészítő ülésre megidézték.

Sem a flottakezelő német cég, sem annak ügyvezetője nem lett terheltje a büntetőeljárásnak, ebből következően bűncselekményt nem tárt fel az ügyészség, sőt még a vádlottak vonatkozásában sem állított olyat a vádiratban, hogy a lefoglalt és értékesített járművek a bűncselekménnyel szerzett vagyonból származtak volna.

2023. február 23-án a flottakezelő kártérítési keresetet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez, a Legfőbb Ügyészség, a Győri Törvényszék és Nemzeti Adó- és Vámhivatal ellen, melyet háromszor módosított. A keresetben 233.691.303,-Ft tőke, annak a lefoglalástól számított kamatai és a perköltségek megtérítését kérte. Míg a Legfőbb Ügyészség és a Győri Törvényszék nyújtott be ellenkérelmet és megjelent a három tárgyaláson, addig a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a hivatalos kézbesítés ellenére nem nyújtott be ellenkérelmet és nem jelent meg a tárgyalásokon.

A Fővárosi Törvényszék 2024. február 1-én hozott ítéletében kötelezte a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt mint III. rendű alperest, hogy fizesse meg a felperesnek [a flottakezelőnek] 15 napon belül a 233.691.303,-Ft-ot, valamint ezen összeg után 2020. június 7. napjától a kifizetés napjáig a mindenkori késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot. A bíróság a keresetet ezt meghaladóan elutasította. Az elsőfokú ítéletet a NAV megfellebbezte, melyet a Fővárosi Ítélőtábla 2024. június 11-i ítélete elutasított és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

 

Hogyan értékelhető mindez jogi szempontból?
Nagy vonalakban, amennyiben valaki alperesként nem vitatja a felperes állításait, az azt jelenti, hogy elfogadja azokat. Így a három felperes közül az első kettő, a Legfőbb Ügyészség és a Győri Törvényszék pernyertesek lettek - a bíróság indokolásában hosszan kifejtette, hogy miért nem okoztak kárt a felperesnek -, azonban a NAV pervesztes lett, vagyis irányába a felperes kárigénye és jogi érvelése helytálló volt, távollétével elismerte a károkozást, annak ellenére, hogy ez az ítélet indokolásában nincs kifejtve. De mindez nem egy jogi csatában, érvek-ellenérvek mentén dőlt el, hanem egyszerűen a távolmaradás okán. 

Varga Mihály posztjára reagálva kommentáltam a bejegyzést, melyben felhívtam a figyelmet arra, hogy a hibás jogalkalmazás, mely szerint a házkutatásnál, amit látunk, viszünk, majd mindet elutasítunk elv, mint vagyonbiztosítás, óvatosan alkalmazható. Tegyük fel, hogy tulajdonosa vagyok egy lakásnak, melyet egy számomra teljesen ismeretlen személynek kiadok bérletbe, akiről később kiderül, hogy bűnöző. A lakásomat a nyomozóhatóság kiüríti és lefoglalja, majd később a drága fenntartási költségek miatt elárverezi. Fontos hangsúlyozni, hogy korábban semmi kapcsolatom nem volt az elkövetővel, nem volt a rokonom, nem volt a hozzátartozóm és nem volt az ismerősöm. Nem tudok bejutni a lakásomba, mert azt hatóságilag lezárták, nem tudom használni és újra bérbe adni. Egy nap arról tájékoztatnak, hogy elárverezik a lakásomat és a bevétele bűnügyi letétbe kerül. Mindezt azért kell elszenvednem, mert a bérlőm, feltételezhetően bűncselekményből származó vagyonból fizette nekem a bérleti díjat. A helyzet analóg, vagyis retteghetnek a bérbeadók, tartósbérletesek és a flottakezelők, mert vihetik bármilyüket.

Már önmagában azt is nonszensznek tartom, hogy egy nyomozóhatóság két év alatt képtelen megállapítani, hogy a bérbeadónak nincs köze a bűncselekményhez, továbbá, hogy ki annak a tulajdonosa és kitől foglalhat vagy kitől nem. Azt még nagyobb képtelenségnek tartom viszont, hogy ezzel nem okoz nekem kárt. De mindegy mit gondolok, a bíróság döntött.

Az érdekes inkább az, hogy mi állhatott a NAV távolmaradása mögött. Első körben tegyük fel, hogy egyszerű hanyagságról volt szó. Megkapták a keresetet, kiszignálták egy jogtanácsosra, na bumm, elfelejtette a 45 napot, sok más dolga volt. De utána idézték őket [nem rövid határidővel] két tárgyalásra, azokat is elfelejtette volna? Egy ilyen magas perértékű, precedens ügyben? Amiben így borítékolható a perveszteség? Nem gondolom. 

Életszerűbbnek tűnik számomra az a teória, hogy az alperesek magasabb szinten egyeztettek egymással és előzetesen felmérték a bíróság várható ítéletét, valamint annak következményeit. Gondolhatták, hogy a németek teljes pervesztésnél nem fognak megállni, elmennek akár nemzetközi fórumokig is az igazukért, ahol feltehetőleg nyertek is volna, valós precedenst teremtve ezzel azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek a jövőben. Egyszerűbb volt csírájában elfojtani az ügyet, ily módon kifizetni a sértettet, még ha duplájába is kerül az államnak, és első fokon elfogadni egy számukra kedvező indokolással rendelkező ítéletet.

A NAV-nak június végén, 15 napos teljesítési határidővel kellett volna megfizetnie a kártérítés összegét, de ez a mai napig nem történt meg.