Mit kíván az orosz nemzet? / Marabu, HVG

 

Bár a magyar és az orosz kormány is tagadja, hogy Moszkva befolyásolni akarná az áprilisi választásokat, több jel utal a szándékra. Orbánék azzal számolnak, ha sikerül „összeukrajnázni” a Tiszát, az mindent felülír, és meglesz az újabb négy évre szóló kormányzati felhatalmazás. Közben a kijevi vezetők elfogadhatatlannak és megalázónak tartják azt, hogy az oroszokkal honvédő háborút folytató ukránokkal riogatják a magyar választókat, és ezt nem is akarják véka alá rejteni.

„Oroszország továbbra is szállítani fog olajat és gázt megbízható ügyfeleinek, Szlovákiának és Magyarországnak, feltéve, hogy tartják magukat ahhoz a politikájukhoz, amelyet jelenleg is képviselnek” – ismételte meg legutóbb hétfő este Vlagyimir Putyin, miközben arról beszélt, hogy Moszkva fontolóra vette: még azelőtt leállítja az EU-ba irányuló energiaexportot, hogy Brüsszel teljesen kitiltja az orosz olajat és gázt az unióból.

Bár az orosz elnök nyilatkozata egyértelmű fenyegetés azon magyar választók és politikusok számára, akik nem támogatják Orbán Viktor feltűnően Kreml-barát politikáját, a más esetekben igencsak éber Szuverenitásvédelmi Hivatal nem érezte szükségét megvizsgálni, mennyire jelent a magyar belügyekbe való beavatkozást az, hogy Moszkva összekapcsolja a politikát és az elvileg tisztán üzleti alapú energiaexportot.

Azt a több forrásból, egyebek között a nyugati titkosszolgálatoktól származó hírt sem vizsgálja a hivatal, amely szerint az orosz titkosszolgálatok emberei – a távolból vagy épp helyben – segítenének a Fidesznek a parlamenti választás megnyerésében. A VSquare hírlevelében Panyi Szabolcs arról írt, hogy a műveletet Szergej Kirijenko, Putyin kabinetfőnök-helyettese – a Roszatom orosz atomipari cég egykori vezetője – irányítja, aki mellett ott van bizalmasa, az egykor ugyancsak Roszatom-alkalmazásban álló Vagyim Tyitov is.

Rácz András Oroszország-szakértő a HVG kérdésére logikusnak nevezte az orosz tanácsadók magyarországi bevetését, s hangsúlyozta, hogy Moszkva számára a Kreml-barát Magyarország – az EU és a NATO tagállama – olyan érték, amelyet aligha akar elveszíteni. Miközben az orosz és a magyar cáfolatok meglehetősen vérszegények – egyértelműen senki sem merte hivatalosan cáfolni az amerikai forrásokból is megerősített híreket –, számos jel utal arra, hogy már javában tartanak az orosz befolyásolási kísérletek.

Nemcsak Putyin és miniszterei támogatják nyíltan az Orbán-kormányt – minden bizonnyal a regnáló budapesti kabinet népszerűségét volt hivatott növelni az is, hogy a Moszkvába látogató Szijjártó Péter külügyminiszter Budapestre hozhatott két, magyar állampolgársággal is rendelkező, orosz fogságba esett ukrajnai katonát –, hanem az orosz titkosszolgálatok is.

Miközben a külföldi hírszerzéssel foglalkozó SZVR nyilvános közleményekben is többször megismételte a Tisza Párt és Magyar Péter lejáratását célzó budapesti állításokat, Moszkva hamis zászlós műveleteket is végrehajtott. Meglehetősen rossz minőségű „dokumentumokkal” előbb azt állították, az ukrán kormány azt tervezi, hogy a magyarországi választás előtt valamilyen álterrorcselekményt hajt végre az ukrán–magyar határon, majd olyan hamis iratok láttak napvilágot, amelyek szerint Magyar Péter személyesen csempészett 16 millió dollárt Ukrajnából Nagy-Britanniába. De még az ügyletben állítólag részt vevő magyar cég nevében a „Hungary” szót sem tudták helyesen leírni.

Kirijenko neve már a tavalyi moldovai elnök-, majd parlamenti választás idején is szerepelt a hírekben. Ő volt az, akit a Kreml megbízott a felforgató és befolyásolási akciók szervezésével, s ennek eleget téve, rajta keresztül Moszkva mindent be is vetett az egykori szovjet tagköztársaságban, hogy megakadályozza az EU-párti erők diadalát.

A moldovai költségvetésből egymilliárd dollárt elsikkasztó, majd Oroszországba menekült milliárdos, Ilan Shor például több mint százezer, oroszpárti jelöltekre szavazó embernek utalt rendszeresen járandóságot – egy orosz pénzintézet, a Promszvjazbank applikációján keresztül. A trollok pedig ezerszámra árasztották el a közösségi oldalakat a lejárató posztokkal.

Az orosz befolyásolási kampány végül nem hozott győzelmet – a választásokon az EU-pártiak nyertek –, ám az mindenképpen figyelmeztető jel, hogy a diadal aránya jóval kisebb volt, mint amire az európai integrációt támogatók népes táborából előzőleg következtetni lehetett.

Miközben az oroszok már Magyarországon is újra „a spájzban” vannak, az Orbán-kormány beszólásait legalább nyolc éve türelemmel viselő Ukrajna egyre keményebb válaszokkal reagál a budapesti nyilatkozatokra. Míg régebben az volt a hivatalos kijevi álláspont – és ezt két korábbi miniszterelnök-helyettes, Olha Sztefanisina és Tarasz Kacska is megerősítette a HVG-nek –, hogy Kijevet nem az érdekli, mit mond a magyar kormány, hanem az, hogy Budapest ne akadályozza Ukrajna közeledését az EU-hoz és a NATO-hoz, most egymást követik a külügyminiszteri, illetve államfői szintű reakciók. Ezek sorában a legszerencsétlenebb az a – türelmét veszített – Volodimir Zelenszkij szájából elhangzott mondat volt, amely szerint ha egy „bizonyos személy” tovább akadályozza az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitelcsomag jóváhagyását, akkor meg fogja adni az illető címét az ukrán hadseregnek, hogy a katonák a saját nyelvükön beszéljenek vele.

Bár többen próbálják enyhíteni a komoly stresszben élő politikus szavainak élét – mondván: ha Kijev április előtt nem kapja meg a hitelt vagy annak legalább első részletét, akkor az orosz agresszió ellen ötödik éve harcoló országnak elfogy a pénze –, a fenyegetés még akkor is súlyos, ha mindenki tudja, hogy az orosz támadás elleni védekezéssel elfoglalt katonák nem fognak a magyar miniszterelnök életére törni. Ugyanakkor minden ilyen kirohanást örömmel üdvözölnek a Karmelitában, hiszen ezekre hivatkozva életben lehet tartani az ukránokkal kapcsolatban a magyar kormánypropaganda által terjesztett igaztalan vádakat, megfejelve azzal az állítással, hogy a kormányváltásban érdekelt Zelenszkijék összejátszanak a Tiszával.

A valóság meghajlítására tett kísérlet volt Orbánék részéről már az is, hogy arra hivatkozva rendelték el az energetikai létesítmények őrzésének megerősítését, hogy Kijev „újabb” támadásra készül. A hivatalos magyar narratíva szerint az első „támadás” az volt, hogy Ukrajna „elzárta” a Magyarországot és Szlovákiát ellátó, orosz olajat szállító Barátság vezetéket. A valóságban az történt, hogy a vezetéket működtető szivattyúállomást az oroszok bombázták le január végén, Kijev pedig nem sietett a helyreállítással. Érdekes tény ugyanakkor, hogy az a magyar kormány rója fel Kijevnek a „lassúságot”, amely a mai napig nem érte el, hogy – még csak nem is háborús körülmények között – kijavítsák a Mol százhalombattai finomítójában tavaly októberben keletkezett tűz okozta károkat, így a létesítmény ma is csupán kétharmados kapacitással működik.

Csak a vak nem látja, hogy a „béketeremtő” Orbán-kormány folyamatosan provokálja Kijevet. Ez történt a minap az „ukrán aranykonvoj” esetében is. Mint kiderült, ukrán pénzszállítók szabályos engedélyek birtokában, az osztrák és a magyar hatóságok tudtával szállították volna Magyarországon keresztül Ausztriából Ukrajnába a jelentős mennyiségű eurót, dollárt és aranyat. Hasonló – sőt jelentősebb – szállítmányok már korábban is áthaladtak az országon, ami érthető is, hiszen a háború miatt szünetel az ukrajnai légi közlekedés. A magyar kormányzat azonban pénzmosás gyanújára hivatkozva lekapcsolta az „aranykonvojnak” titulált, mindössze két kisbuszból álló menetet. A gyakorlatilag vádként elhangzottak megalapozatlanságáról ugyanakkor sokat elárul, hogy a pénzszállítókat – jóllehet úgy kezelték őket, mintha terroristák lennének – szinte azonnal átadták Ukrajnának.

„Nem tudom mire vélni, hogy miért utasítják ki a hét ukrán állampolgárt, ha bűncselekményhez lehet közük” – mutatott rá a magyar hatóságok ellentmondásos eljárására Horváth Lóránt ügyvéd, aki az ukrán takarékbankot, az Oscsadbankot képviseli az ügyben. Az épp Mészáros Lőrinc jachtjával egyenértékűre, 27 milliárd forintra becsült szállítmányt a magyar hatóságok lefoglalták, az országot járó Lázár János pedig közölte, hogy addig nem is adják vissza az értékeket, amíg Kijev nem nyitja meg újra a kőolajvezetéket. Hozzátette: „Minél tovább tart a kőolajvezeték újranyitása, annál alaposabb vizsgálatokra van szükség.”

Ehhez nyújtott jogi mankót az a visszamenőleges hatályú, rapid törvénymódosítás, amelyet egy nap leforgása alatt fogadott el a kormánypárti többség, és amelyre hivatkozva papíron kedd óta akár úgy is tűnhetne, jogilag teljesen rendben lévő eljárásról, és nem – mint Kijevben mondják – „állami banditizmusról” van szó.

A magyar kormánynak persze fontosabb célja is lehet az Ukrajna számára létfontosságú pénz visszatartásával, mint az ügy tisztázása: újabb meggondolatlan kijevi lépés vagy nyilatkozat kiprovokálása. Ebbe a sorba illeszkedik az a parlamenti határozat, amelyet szintén kedden fogadott el a Ház „Ukrajna uniós tagságának, háborús támogatásának és az Európai Unió katonai szövetséggé alakításának, valamint a tagállamok szuverenitását veszélyeztető törekvések elutasításáról” címmel. A határozat nem egyéb, mint a Fidesz kampánypropagandájának újabb, állami szintre emelt összefoglalója.

Ezzel párhuzamosan a kormánypárti politikusok azt igyekeznek a választókba szuggerálni, mintha a Magyarországon áthaladó ukrán pénzszállító autókról időnként a Tiszának is „leesne” valami. Csak az sántít az előadásban, hogy ha ez eddig így történt, miért nem léptek, illetve a napokban lekapcsolt szállítmányt miért nem tettenérés közben rohanták meg a TEK és a NAV emberei.

A történtek alapján a kampány hátralévő részében mindenesetre borítékolható, hogy újabb és újabb állítólagos bizonyítékok kerülnek elő arra, amit Magyar Péter a leghatározottabban cáfol, hogy a Tiszát külföldről – elsősorban Kijevből – finanszíroznák.

Látván a budapesti fejleményeket – a Magyarországot elárasztó, a korábbi Soros-plakátot „plagizáló”, Zelenszkij arcképével ellátott tacepaókat –, a HVG értesülései szerint sok befolyásos ukrán politikus és elemző igyekszik rávenni a kemény válaszok folytatását szorgalmazó kijevi szereplőket – köztük Andrij Szibiha külügyminisztert –, hogy legalább április 12-éig tanúsítsanak némi önmérsékletet, és ne reagáljanak Orbánék provokációjára. A fő gondot az jelenti, hogy az ukrán belpolitikai megfontolásokat szem előtt tartó kijevi vezetők elfogadhatatlannak és már-már megalázónak tartják azt, hogy az oroszokkal honvédő háborút folytató ukránokkal riogatják a magyar választókat, és ezt nem is akarják véka alá rejteni. Ahogy a HVG egyik forrása fogalmazott:

a külügyminiszternek meg merem mondani, hogy ez így nem célravezető, az államfőnek viszont nem mondhatom ezt.

Forrás: hvg.hu